Valami megmozdult Szamosszeg régi fotói láttán az emberek lelkében, "Emlékek azok a rég elmúlt emlékek, újra átélni a fotók láttán a múltat!, és ez jó!?"  a visszajelzések alapján  IGEN!  Ez is azt mutatja hogy igen is szükség van múltunk felidézésére, Szamosszeg múltja felelevenítésére, ezért is hoztam létre a Régi Képek gyűjteménye Szamosszegről és szamosszegi emberekről Csoportot

https://www.facebook.com/groups/1526901300919825/photos/

    amihez nap mint nap hála Istennek  csatlakozik jó pár Szamosszegen élő, vagy rég nem a Községünkben lakó, de azért lelkében honvágyat érző ember.  A csoport egyik legaktívabb tagja Puskás Zsolt.  Minden bizonnyal ő egy igen szép, nemes, és  megbecsülendő feladat elé állította önmagát, ugyan  is elhatározta hogy könyvet ír Szamosszegről, valamiféle  késztetést érez, részben velem párhuzamban a Szamosszegről készülő filmmel kapcsolatban. Előre láthatólag  nagy való színűséggel sokszor fogunk  közösen is dolgozni, a ma még élő emberek elmondásai alapján próbálunk mennél valóságosabb képet alkotni a Régi Szamosszegről, míg ő adatokat gyűjt, én közben forgatok - dokumentálok, rengeteg téma előkerül Szamosszeg múltját illetően,

https://www.youtube.com/watch?v=NgUznCTK7Qs

.....ugyan én a  Szamosszeg Filmet napjainkon túlig, a jövőbe nézően szeretném 3 részben, 3 téma szerint leforgatni mint azt már az előző kommentjeimben,reklámokban  előzetesben is említettem"MÚLT - JELEN ÉS JÖVŐ!" - (további részletek később)  ....... és itt idézném Puskás Zsolti barátomat ő igazán  a szavak embere, nagy valószínűséggel a Szamosszeg Doku.filmben  a riporter szerepét is  ő fogja megszemélyesíteni "ugyan is én, csak a kamera mögül szeretem szemlélni a Világot, ott érzem igazán jól magam " :))

Puskás Zsolt  

' Hármas könyv '

Ma reggel azzal a már - már kuncogó örömmel ébredtem, hogy egy "Hármas könyvet" leszek kénytelen írni. Erőst reménykedek, hogy nem a Werbőczy félét, jogalapot szolgáltatva arra, hogy mostani parasztságunkat, ha másként nem, de a szellem karójába húzzák.

Ma reggelre letisztult bennem a leendő könyv, és a megírásához vezető módszer.
Már csak annak érdekében is, hogy kellően el tudjak távolodni a témától, a feladattól, eldöntöttem, hogy érzéseim, első benyomásaim feldolgozására, az emlékezés keltette hullámok csitulására és tudatos elcsitítására folytatom ezt a nagyon is személyes naplómat. (Persze más témákból is merítve, mint ahogy most is bennem dolgozik már egy esszészerű írás a néplélek - népszellem, napjainkra életveszélyessé, vékony jéggé vált fogalmának tisztázása érdekében)

A főtémát, Szamosszeg történetét, a rám maradt két forrás egybe szerkesztésével, és saját gyűjtésemből származó adatok feldolgozásával, tényszerű közlésével oldom meg. Az oral hisztori és a szociográfia keskeny mezsgyéjén járva.
A két, eredeti forrást, szó szerint közlöm. (Igazából csak annyi munkát adnak, hogy digitalizáljam, bepötyögjem a laptopomba őket.) Ehhez csak egy előszót, és egy szelíd forráskritikát szükséges írjak.

A saját gyűjtésem, ahogy az már előre látható, olyan bőséggel ontja majd magából az adatokat, hogy azt képtelenség vágás, szelektálás, válogatás nélkül közölni. Ha megtenném, szétfeszítené az eredeti tartalmat és szándékot. Hogy mindez be ne következhessen, de a gyűjtött anyag is a lehető legteljesebb mértékben fennmaradhasson, kénytelen leszek külön kötetbe válogatva megörökíteni. Talán már a címét is sikerült megálmodnom: "Impressziók, életképek egy falu életéből" címen.

Egészen nagy örömöt okoz számomra, hogy Filep Zsolt ígérete szerint videóra rögzíti az általam készítendő riportokat. Nekem ez dupla öröm! Örülök annak, hogy egy igazán nyitott, jólelkű, tehetséges, a félprofizmus - profizmus határán ingadozó embertársam, lehet, hogy pontosan közös munkánk okán tud tovább lépni egyrészt a profizmus, másrészt önmaga felismerése irányába is.
Talán az előző mértéket is meghaladó örömöt okoz számomra, hogy druszámmal, hirtelen a nagy semmiből, a nagy cyber térből előkeveredett barátommal, Zsolttal, ha akarjuk, ha nem, arra is példát szolgáltatunk, hogy nemzedékek között magától értetődő távolságok mutatkozhatnak, de áthidalhatatlan árkok soha sem. Zsolt? A fiam lehetne. Nekem örömforrás, ha megmutathatjuk, igen is együtt tud dolgozni apa a fiával.

Nem hiszek, soha nem hittem a véletlenekben.
Bár mindig is kerültem a küldetéseket, a küldetéstudatosságot főként, de egy percig nem hiszem, hogy a vak véletlennek köszönhetem, hogy én pont most kényszerülök bele egy párbeszédbe, egy ilyen "szerepbe". Most, amikor Lovas Zoltánék, Iványi Gáborék - mint utolsó lehetőséget! - most kínálják fel ugyan ezt a párbeszédet, a megértésre és szeretetre törekvés nyelvének megtalálását nagyban, egész társadalmunk számára. Persze! Ebben sincs semmi ördöngösség: "csak" beköszönt hozzám "régi barátom", a háromszorosan bölcs Hermész: "Mint fent, úgy lent."

Egy másik cyber barátom, Simonyi Emőke jut eszembe, akivel elég gyakran polemizálunk a magyar falvak helyzetéről, falvaink magárahagyatottságáról, kifosztottságáról, alábecsültségéről.
Nevetek magamon, amikor hozzászólásaimmal ostoroztam, ostorozom a hazai szociológusokat, sőt(í) írókat, a teljes, magyar értelmiséget, hogy tessenek már kimenni a terepre!
A társadalmi mobilizáció lefelé irányuló örvényének időszakában társadalmi bűnt követ el, aki nem megy ki a terepre feltárni a törvények hatásait, a társadalmi átrendeződés változásait.
"No tessék!" - szól észrevétlen az élet. "Ezt akartad? Menj! Ne ostorozz! Tükröt tarts és szeress! Ha elgyengülnél a szeretetben, annyi erőd mindig maradjon, hogy a szeretet tükrét emeld fel még  kritikai megnyilvánulásaidban is."

OK! Értem! Megyek.

Ezuton is Köszönöm Puskás Zsolti barátom  (Apám :)) )

Üdv  Mindenkinek! .... hamarosan újabb hírekkel infokkal jelentkezem  A KÖNYV, ÉS A FILMMEL kapcsolatban